F Meg gyükeredzet. mert állando maradását atiszteletben fel emeltetet nép közöt választotta, ugy mint a sidó nép közöt, a melyet az Isten magának választotta volt. hogy szolgálattyára szentellye., és a mely népet ditsöségesé tette volt, a sok jelek által., melyeket tett érette, hogy arabságbol ki szabadittsa. és ameg igert földre helyheztesse, ez a nép, mind ezel anagy ditsöségével. tsak példája vala más egy olyan népnek, akinek, ditsösége sokal felyeb haladgya a sidó nép ditsöségit, és aki közöt álitotta fel a böltseség lako helyét, és meg gyükeredzet, hogy ót maradgyon örökösön.
K. Mitsoda nevet ád aböltseség a sido népnek, tekintvén ugy ezt a népet, mint példáját az Isten valoságos népének.
F Az Isten részének, és örökségének nevezi, és a szentek gyülekezetének, mert annak az Isten volt az ura, ö ót uralkodot, ót tiszteltetett. és az a nép szent lévén, az urnak volt szenteltetve, de mind ezek valojában tsak akeresztyéneket illetik, akiket jelentették a sidok., akik is igazán, az a rész, és örökség, a melyet az Isten adot akristusnak, a ki is azt vérével nyerte meg, ez ollyan nép aki nagy szenttségek által szentetetet az ö szolgálattyára, amelyek valoságos ígazaká tészik, annak az igazságnak, az Isteni szeretet a kezdete.
K Mit tésznek mind azok afák, amelyekhez hasonlittya magát a böltseség?
F A libanuson valo Cedrusok, és a sion hegyén valo Cyprusok, jelentik az ö meg halhatatlan voltát, tisztaságát, nagyságát, és fel emeltetésit anépe közöt, ajerikoi rosa, az olaj fa, jelentik az ö szépségit, erejit, böségit, és a bünösökhöz valo irgalmaságát, a fa héj, balsamum, a myrha, a kristus jésus illattyát jelentik, és azt is meg mutattyák nékünk, hogy nintsen semmi kedveseb aböltseségnél, az elöt, kik azt szeretik.
K. Mit kel mind azokbol tanulnunk. amiket mondottál nékünk?
F Az Isten meg tisztitván minket, hogy belölünk különös népet tsinállyon. ki az ö szolgálattyára légyen szentelve, és bövölködgyék ajó tselekedetekben., azért el mondhattyuk hogy bennünk kel lakozni aböltseségnek, bennünk kel el hinteni jó illattyát, és hogy bennünk kel munkálodni, végben vitetvén mind azt, valamire az ö kegyelme tanit minket.
(II. Épistolák: 857)